üresség

Amikor az emberben egy dolog tud elhatalmasodni: az üresség.

Nem tudom, hogy ki miként éli az életét, de nekem a legnagyobb gondot az érzelemmentes életvitelem jelenti. Pontosabban a környezetemet zavarja ez. Már sokszor gondolkodtam, hogy miként tudnám ezt a legjobban kifejezni és leírni, hogy valójában miként is működik ez nálam.

 Talán most sikerül: tehát elsősorban azt kell nálam megérteni, hogy bizony számomra az érzelmek nem fontosak. Hátráltató tényezőnek élem meg a legtöbbször és nem előnynek. Miért merek ilyesmit ilyen magabiztosan kijelenteni? Mert eddigi éveim alatt, ha bármikor is érzelem került a képbe részemről, akkor ott totális katasztrófa alakult ki bizony elég rövid idő alatt. Nem kedvelem az emberek, sőt igazából nem tartom túl sokra az emberiséget, hiszen nézzük csak meg, mire is jutottunk az elmúlt mondjuk kétezer évben... Nem sokra... De nem csak erről van szó. Bennem tényleg nagyon mélyen húzódnak ezek a dolgok. Az emberek 99,9%-a semmit nem vált ki belőlem. A maradékból pedig én nem váltok ki túl sok mindent. De ez mácsak ilyen. Sok rosszat kaptam már ezért, de nem én irányítom ezt. Hiába éltem le több kapcsolatot is, egy idő után akkor is kimerül egy-egy ilyen társaslét, hiszen részemről hiányzik az érzelem. Hiába bántam minden társammal a tőlem telhető legjobb módon, még sem tudtam őket szeretni, még erőből sem tudtak nálam érzelmet kiváltani. Aztán puff az ember beleszalad valakibe, aki instant robbant mindent és azt se tudom irányítani. Ez engem borzasztóan zavar valamilyen szinten és nagyon próbáltam ellene tenni, de nem sikerült. Nem megy. 

Emellett nem vagyok túlzottan együtt érző sem, nem sajnálom meg az embereket, a barátaimmal szemben is inkább a lojalitás adja a segítőszándékom alapját, sem mint sajnálat vagy együttérzés. Nem tehetek róla, de igazából nem zavar. Néha sajnálom, hogy milyen jó lett volna egy-egy személlyel szemben viszonozni azt, amit ő mutat irányomba, de nem megy. Sosem ment.

A ritka kivételek, akikkel szemben mégis valamiért érzéseim vannak, nos hát ők igencsak érdekesek. Pont az utóbbi időben fogalmazta meg egy ismerősöm: az a baj, hogy én valamiért csak olyanok irányába tudok érezni, akik védtelenek, rengeteg sérülésen vannak túl, ráadásul általában van bennük egy friss szakítás egy-egy nagyon komoly kapcsolat után és mikor velem találkoznak, akkor én csk arra vagyok jó nekik, hogy összekaparjam, megpihenjenek, aztán továbbálljanak. Egy pótlék, egy kis pihenő. Érdekes, van benne valami.

Alapból üres vagyok. Nincs bennem több  racionalitásnál, milliónyi gondolatnál, ezernyi meglátásnál és megoldásnál. No meg persze ne hagyjuk ki a tudást sem, amiért már annyiszor basztattak. Sajnálom, igen sok mindenhez értek, mert szükségem van rá. Miért? Mert egyedül vagyok, mert üres vagyok, mert számomra a tudás jelenti azt, ami és aki vagyok. Ha pedig nem tudom, akkor nem szégyenlek megkérdezni.

Az üresség mélység, magasság, szélesség, teljes térbeli kitöltődés bennem. Ha valaki meg akarná érteni, akkor úgy mondhatnám, hogy ez egy feketelyuk, amely mindent magába szippant és nem ereszt. Az egyetlen dolog, ami ez alól kivétel az egyetlen dolog, ami felett nincs irányításom. Az érzelmek felett. De az ürességnek van egy olyan különleges képessége, hogy radírként is működik. Mindent ki lehet vele radírozni és ezt ki is merem és ki is szoktam használni. Majd egyszer talán nem kell, de akkor meg szerintem nem fogok érezni semmit és azért nem kell megtennem.
Nem tudom, de az biztos, hogy könnyebb az élet üresen. Valahogy minden sokkal logikusabb és jobban összeáll

a remény...

" Remélem, ma meg tudjuk nézni este a filmet a szokásos drámák nélkül..."

Az önző hazugság

Nem biztos, hogy fenntartások nélkül kell hinni az ember kimondott szavaiban, csak azért, mert hinni szeretne az ember neki.
De komolyan, a mai örök kételkedő világban miért pont két ember ne hazudna egymásnak? Miért lenne másként? De emberek, tényleg nézzetek körbe, nézzetek magatokba. Volt-e már valaha olyan, hogy valóban képesek voltatok a másik oldalába belegondolni magatokat? És képesek vagytok-e az az oldalt elfogadni, megérteni?
 Személy szerint én is követtem olyasmit, ami más embereket bántott, vagy fájt nekik és nem csak fizikailag, főleg nem fizikailag. DE én mindig végig gondoltam, hogy ez bizony nekik fájni fog, hibáztatni fognak, én leszek a szemükben a szar,szemét és a többi, ennél százszor cifrább bókokkal is illetek. Tudtam, hogy mi fog következni, vállaltam is érte a felelősséget, sőt igyekeztem elvinni maximálisan a balhét, főleg ha másik fél esetleg érzelmileg kompromitált volt az irányomba. Szoktam mondani, hogy vastag a bőr  képemen és nehéz is megsérteni és mivel vállalom a cselekményeim következményeit, így ezt is. Fárasztó? Nehéz? Megterhelő? Igen, sokszor letenném ezt a lantot is, hagynám az egészet a fenébe, aztán szenvedjen ahogy akar. A sértettek szerint így is teszek, de azt nem gondolja végig egyik sem, hogy pl.: az összes sérelmük, sirámuk, vélt vagy valós bánatuk végighallgattam, ott voltam, segítettem, cserébe kb semmit nem kértem soha, vagy semmi olyat, amit nem kaptak kamatostól vissza. Mondhatja most a kedves olvasó, hogy ez baromság, de erre csak annyit mondok, gondold nyugodtan végig, hogy te mennyit raksz egy-egy kapcsolatba és mit kapsz a másiktól vissza.
S mégis miköze ennek a hazugsághoz? Hányszor hazudtad, hogy nem ért, nem szeret, nem akar, te nem voltál neki elég jó? Pedig ez nem ezen múlik, egyszerűen van, hogy a másik embert más hova húzza  szíve, a lelke, a vágyai... Az ember már csak ilyen, egyszerű ösztönlény, néhány kivételtől eltekintve, de ők többet szívnak ebben az életben

egy kis elemzés

Ugye az emberi jellemet három alapvető dolog határozza meg szerintem: elme, szív, lélek.

Az, hogy a három közül melyik a legdominánsabb, az határozza meg a legjobban az embert.
A lélek dominál? Szabadon szeretsz sodródni, kalandozni, élvezni csapongni, ellenben ugyan olyan kaotikus vagy élet minden területén, mivel szárnyaló lelked is hol fent, hol lent van.
A szív az erősséged? Végtelen hűség vagy elutasítás a legjellemződ, kitartóan tudsz hinni, tanulni, dolgozni, szívből... De úgyanúgy tudsz gyűlölni, nyakas vagy, az érzelmeid befolyásolnak, amik bizony az életen sokszor bizony rossz tanácsadók tudnak lenni
Te vagy az elme bajnoka? Racionális vagy, megfontolt, nem szokásod hibázni, ellenben bizony pragmatikus vagy, dogmatikus, ritkán vagy szinte soha nem tudsz saját alapelveiden és gondolati korlátaidon túllépni, túlmutatni vagy továbbfejlődni.
Magamat a legkönnyebben 80-17-3%-os arányban tudnám felosztani:
80% az elme: megfontolom a dolgokat, borzasztóan erősek az alapelveim, minden cselekedetemet megfontolom, statisztikák, tények, adatok alapján döntök
17% a lélek: kalandvágyó vagyok, időnként csapongó, a gondolataimat is képes néha összekavarni, de erősebbé tesz,  kaotikus, borzasztóan kaotikus
3% a szív: bennem nagyon alacsony dolog ez. Nem igazán élek át érzelmeket, nem igazán kötődöm, de ha mégis, akkor borzasztó erősen, ritkán van bűntudatom, megbánást sem érzek ráadásul az együttérzés sem részem.

Összességében az elmém racionálissá tesz, megfontoltá, de a lélek oldalam segít azon, hogy kalandvágyó legyek, a szív pedig igaz, hogy alacsony színt nálam, ellenben ha valakit megkedvelek, akkor nagyon sokra képes vagyok érte.
Persze ez eléggé leegyszerűsített váz, de remélem értehető. Na és te milyen vagy? :D

a véleménytelenség

Amikor 20x-ra, 20. féleképp írod le ugyanazt, majd törlöd ki, mert mindegy mit mondanál, hiszen nincs hozzá jogod, nem akarsz komplikációt, nem akarsz veszekedést, nem akarsz megbántani senkit, nem akarod más boldogságát elrontani. mert mindegy...

amikor megtanulsz hazudni magadnak

ráérszmég
majdholnap
nem a te dolgod
Majd MÁS segít...
nem vagy elég jó neki
ő jobbat érdemel
minden rendben van.
Nincs semmi

Soroljam?
Ez is igaz, még sem teszel semmit másként.
Megint igazam van.
Változtat bármit ez?
Nem.
Miért?
Miattam!
Miattad.
Miattunk?

A tömegközlekdés 3x3-jaaaa

Tisztázzuk, a tömegközeledés egy igen érdekes kérdéskör. Ezzel kapcsolatban osztanám meg a kifejezetten szigorúan utazáshoz kapcsolódó megjegyzéseimet, mindenki saját felelősségére próbálja csak ki.

Na mi is az a tömegközlekedés 3x3-ja?

A lényeg, hogy először felfogja az ember, hogy mi a 3-as szám lényege ebben. Ismeritek a triciklit, a három lábú széket? Na ugye, valami 3 ponton támasztva is lehet stabil, ha megfelelően átgondolt.

Ez egy apró utazási trükk, azaz a 3 pontos támaszkodás elve. Ha alap esetet nézünk, akkor egyszerű: két lábadon állsz és egy kézzel kapaszkodsz.

Ez az alap. Előbb ebben legyél biztos, hogy nem csak az egyenesben, hanem a kanyarban, gyorsításkor és lassításkor is megfelelő támasztást ad.

Ha már ezzel megvagy, akkor máris kezdő 3x3 játékos vagy.

A játék szabályai:

Csak álló utazási helyzetben játszható

3 ponton támaszthatod magad utazás közben

Támasztás lehet: 2 láb 1 kéz, 2 láb és egy ponton a test tenyérnél nem nagyobb felületen történő támaszkodás (a gyengébbek kedvéért pl.: nekidőlsz a kapaszkodónak), 1 láb, 1 kar, 1 testrész és a többi szabadon variálható, de a lényeg, hogy egyszerre 3 pontnál több ne támaszkodjon

Jól hangzik, ugye? Nem is olyan nehéz, ugye?

Személyes javaslat:

Ha nekiállsz, akkor először ismert útszakaszon, hogy mondjuk ne repülj el, mint a zászló, trükközhetsz azzal, hogy akaszkodsz (behajlított karral pl a kapaszkodó rúdba akasztod a karod[ez is egy pont csak]) és ha már ezeken a szakaszokon végig tornáztad magad, akkor merd máshol is használni.

Miért jó ez?

Szórakozás, kihívás, javítja a tested koordinációját, egyensúly érzékelését, jó móka, ha többen csináljátok buli után haza felé az éjszakai járaton, akkor igen sok érdekes pózt, jelenetet lehet megélni vele. Jó móka, de csak ésszel... Már ha van :D

ui.: várom a kihívókat és játékostársakat bármikor, bárhol, remélem találkozunk