nyugalom

nem létező olvasóim megnyugtatására nem haltam meg, habár eléggé közel voltam hozzá az utóbbi időszakban. Egyszerűen azért nem születnek bejegyzések, mert nem írom le, ami bennem van, mert annak most még ott a helye és nem itt.

rövid ujjgyakorlat

Először is elnézést, kicsit kihullottak a bejegyzések innen. Pótolni foom, ezt a projektet nem fejezem be. Folytatom.

Na szóóóóóóóóóval:
mai lényege a bejegyzésnek a zene
Ohh teljesen jó téma, melyeket milliónyi színes példával tudnék igazolni, ha hajlandó lennék keresni, linkelni, beágyazni, estébé, de ez jelenleg nem áll fenn.
Tehát a kor zenéje nyugodtan kijelenthető, hogy jelenleg a dub-step vonal és az ehhez dörgölőző disco. Hogy tudom ezt ennyire egyszerűen és magabiztosan kijelenteni? Most egy igen morbid párhuzamot használnék: rock megjelenése, Elvis, Black Sabbath, Queen egyebek, ezek mind-mind egy időben ugyanilyen furcsa és különc zenének számítottak, mint ma a dubstep. Tisztázzuk, nem azt mondom, hogy Skrillex=Freddy Mercury... Fenéket... Az általános zenei ízlés annyiból hasznos mutató, hogy az adott társadalom vagy személy milyen és mennyi zenét hallgat, mert ez alapján igen sok következtetés levonható. Nem akarok célozgatni, így csak annyit mondok hogy fésüld össze fejben az ismeretségedet és kor, intellektus, intelligencia, érdeklődés, egyebek mentén vizsgáld, hogy ki milyen zenét is hallgat. Érdekes párhuzamokat lehet állítani.
Tehát visszatérve, a dubstep nem olyan fantasztikus, mint  régebbi klasszikusok, mondjuk nincs is olyan társadalomformáló ereje sem (vajon miért...). De igenis egy adott kor, generáció zenéje jól jelemzi a generációt. Én a dnb generáció része vagyok, le sem tagadhatom, mint ahogy sokan mások sem.

Csak gondolkodjatok, a zene mindenkiről képes elárulni a legféltettebb titkát is.

kat-kat

Nehezen születik meg a fejemben egy-egy kérdéskör. Ezért nem is tudom, hogy mit érdemes ide leírnom és mi az, ami felesleges. Ellenben valami történt az agyamban, amin nem tudok túl lépni.
 Emlékek, gondolatok, mondatok. Évekkel, évtizedekkel ezelőttről. Fényes nappal becsukom a szemem és egész jelenetek peregnek le előttem. Van, hogy úgy érzem, mintha nem is a saját szemszögemből, hanem kívülről látnám. Konzultáltam több emberrel, a közös élményekről és mikor elmeséltem, akkor ők is így emlékeztek rá, szülők, barátok, ismerősök. De vajon miért most? Legutóbb az elmebetegség kezdődő jeleit véltem felfedezni magamon. Ettől a ténytől elszakadt bennem valami. Talán saját magam alól rúgtam ki a sámlit? Vajon képes vagyok-e felfogni, ha megőrülök?

 Na jó, igazából felesleges köröket futok elmém arénájában...

csak a margóra

azért az önsajnálatnak is van határa...

A gitáros-peace

Van itt kérem szépen egy egyszerű állítás: mai világunkban a konzum-kapitalizmus következtében erősen torzul az egyediség kialakulásának lehetősége. Mondhatnám úgy is, hogy a mai világban szinte lehetetlen egyedinek lenni. De mi van akkor, ha nincs meg az emberben erre az igény? Mi van, ha csak ennyire futja, hogy a másikat másolja?
 Jó-jó tudom, ez is csak egy közhely. De bontsuk ki ezt a dolgot kicsit. Tehát adott a divat, oké, az nem gond, de mikor tényleg pepitára egyforma emberek: haj, öltözék, stílus, beszéd, viselkedés, érdeklődés, gondolkodás stb. tekintetében is teljesen egyformák és igazán igényük sincs a különválásra, esetleg önmaguk valós kifejezésére, akkor ott baj van. Főleg, ha mindez fel sem tűnik nekik, sőt inkább csak támadják azokat, akik ezen a tömegen kívül helyezkedik el. Na ott már problémák vannak.
 De tényleg, miért baj, ha valaki nem ájfónol, nem felnyírthajú, borotvált mellkasú, kreatin-huszár, a tipikus bőr vagy edzőcipőben, szükített farmer, vagy vászon nadrágban, ingpolóban-ingben, mellénnyel cipzáros melegítővel, kötött v-nyakú pulcsival. Óriási márkás parfüm felhőben... Vagy festett hajú, alter-művész, magassarkús, trendi-bendi szolis, festetthajú, agyonsminkelt cicababa... És ehhez hozzájön, hogy ennek a csoportnak az izlése... niki minaj, lil'wayne, justin bieber "ikonok" életére vágyik (a felsorol nevek szabadon behelyettesíthetőek bármely trendi celebbel itthon és külföldön). Jó-jó ez még mindig semmi különös.
De a konkrét példa régi barátom, ő a tipikus esete ennek: nem akar dolgozni, mert a rendes munka nem neki való, nem akar a tömeg része lenni, de arra vágyik, hogy mindenki csodálja, azokat a dolgokat és célokat akarja elérni, amit ez a konzum-birkakör, úgyanúgy kívánja elérni, mégis fennen hírdeti egyediségéd, önállóságád, saját útját, ami igazából a yotányival sem másabb, mint ezé a csoporté, amelyet ő közben mélyen lenéz és megvet. Ez persze akkor válik igazán viccessé, mikor hátulról nézve nem tudod eldönteni, hogy ő a gitáros fószer vagy a másik, mert ugyanaz a ruha, ugyanaz a haj, még a szemüveg is ugyanaz a stílus, maximum a színek különböznek ( fél- egy árnyalattal).
 Miért hoztam ezt fel, miközben épp egy trendi megmondó blogot szerkesztek itt? Talán azért, mert részemről ez nem önkifejezés, mások kedvéért teszem ezt. Azért írom le, mert sokak szerint hallani kellene, olvasni kellene arról, amit mondok és gondolok. Csak ezért teszem.
Ezek alapján én is részese vagyok ennek a gulyának vonhatjuk le a konklúziót, de még sem. Miért? mert képes vagyok magamat deffiniálni, el tudom magam helyezni önállóan térben és időben. Na most jöhet a róka fogta csuka, hiszen mindenki képes önmagát elhelyezni térben. Vagy még sem? Ezért kérném a kedves olvasót, hogy az alábbi kérdésekre válaszoljon magának őszintén:
- Tudok-e önállóan döntést hozni és annak következménét egyedül vállalni?
- Képes vagyok-e megfogalmazni olyan különvéleményt, amely releváns lehet és logikailag jól felépített?
-Képes vagyok-e saját hibáimat felismerni, tanulni belőlük és akár bocsánatot is kérni érte?
És végül, de nem utolsó sorban:
-Ha minden kérdésemre őszintén feleltél, akkor képes vagy-e önerőből valóban változtatni magadon, azért, hogy azzá válj, aki valóban vagy?

kaland álomföldön

Az életben az álmok is fontos szerepet játszanak...

Álmok tengerén

Az álmok tengerén jártam
sírhullámban álltam
Csillagtalan éjjel
Naptalan reggel
szívtelen fejjel

Majd a hang, mely
Rezzegve rebbentett
álmaim bokrából
Sikítva rikoltott:

"Jó reggelt"...

barátunk a szemöldök

Igen-igen. Egy újabb értelmetlen és semmit mondó bejegyzés. Először szó volt a barátságról, majd egy őrület a cipőkről. Most pedig következzen szemöldök úr/hölgy!

 Az emberi mimika egyik legfontosabb kelléke a szemöldök. Ugye kedves férfiak milyen nagy ostobaságnak és sok esetben visszataszítónak találjátok a lányok/nők "rajzolt" vagy valóban rajzolt, esetleg tetovált szemöldökét. Mert miért is a szemöldökről beszélek most? Egyszerű. Mivel a nonverbális kommunikációs jegyeink közül általánosságban ez az a mimikai eszközünk amit a legkevésbé tudatosan mozgatunk a szemmozgásunk után. Persze most egyből húzhatod a szemöldöködet, hogy ekkor ez most mit is jelent? Na ugye, már érted is. A szemöldök mozgása, mozgatása erős érzelmi töltettel látja el mondandónkat, így az agyunk sokkal könnyebben tudja értelmezni, hogy az most mosoly, vagy vicsor... Segítek egy kicsit: álljatok nyugodtan a tükör elé. Nézzetek a saját szemetekbe és mondjatok el egy tudatos és rövid hazugságot, amikor a szemetekbe néztek. Először megrezzen a szemöldök, az agy tudja, hogy hazudsz és ha nem lényeges okból, akkor ellenkezik ( a komoly és tudatosan megtervezett, megszervezett hazugságot valójában a szemmozgás is csak igen nehezen tudja elárulni). Mond el újra és újra. Ekkor már láthatod, hogy ha figyelsz, koncentrálsz, akkor kisebb vagy egyáltalán nem történik mozgás. Akkor miért emelem ki? Mivel a szemöldök jellemünk része, borzas szemöldök, borzas személyiség, rajzolt szemöldök, rajzolt személyiség. Persze ez csak sarkosítás, meg egyszerűsítés, mert mi van azzal, aki csak ápolja külsejét. Jelezném ápolt, igényes külső, nem feltétlenül igényes belsőt hordoz. És fordítva. De (!) igenis jelenthet személyiség beli zavarokat, főleg az önkép elfogadásával kapcsolatos problémákat szokott sok esetben titokbn, s mégis nyílta mutatni, pl az eredeti szemöldököt valaki ennyire elmaszkírozza, elváltoztatja, ezzel bújtatva el valódi énjét, érzéseit, érzelmeit. Csak gondold végig, nem is biztos, hogy amit elsőre mondok, akkora baromság. Vizsgáld meg magad kedves női olvasó, vajon tényleg csak azért csipkeded magadat egy csipesszel és tépkeded saját szemöldököd, hogy számodra vonzóbbá váljon és általa te is, vagy azért, hogy másoknak megfeleljen a kinézete? Ez sem ilyen egyszerű eldöntendő kérdés.
Állítólag nagy hibám, hogy se eleje se vége nincs a bejegyzéseimnek. Hát ennek eleje már van, akkor illik egy szép kerek végét és keríteni neki.
Amit itt leírtam fenntebb az nem kőtáblába vésett parancsolat. Ezek csak tapasztalatok, ha úgy nézzük végtelenül szubjektív, még ha a nagyfokú mintavétel miatt is akár reprezentatív is lehetne. Így arra kérlek kedves olvasó fontold meg, gondold át, hogy te mennyire vagy barátja szemöldök úrnak/hölgynek és az ismerőseid közül, kik hogy viszonyulnak szőrös útitársukhoz, majd gondold át ezen személyek jellemét. Esetleges megfigyelést, ellenkezést elfogadok a kommentek között.

azok a fránya cipők

No igen. Mert miért is lehet érdekes egy hétköznapi lábbeli?

Az adott ember személyiségét nagyban visszatükrözi az általa hordott cipője. Bizony ám. Késsz igazából ezzel le is zárhatnám a dolgot...
Háttal sosem kezdünk mondatot, tehát miért is lényeges egy lábbeli abban, hogy eldöntsük, hogy az adott személy érdekes-e a számunkra vagy sem?!
Nem, nem olyan fontos a márka, de az is számít, egy nagyon drága magassarkú, cipő, esetleg ami túlmutat az adott személy valós anyagi helyzetén a feltűnést hivatott elérni. Egyediség. Mert ugye 7 milliárdan vagyunk és mindenki próbál egyedi lenni... (Khm bizonyos csoportosulások jelzik, hogy ez nem mindig sikerül)
Na de most komolyan, a széttaposott, igénytelen, koszos, leharcolt, szakadt lyukas cipőt hordó embertől mi se várjunk túl sokat, hiszen, aki a még a cipőjére sem képes odafigyelni, az hogy tudna más emberre. Vagy ugyanolyan fontos dolog, hogy az adott surranó sarkai mennyire kopottak, merre koptak el, csámpás-e az illető, kacsázik-e, X-lábú, O-lábú?  Sok mindent elárul. A járásának a stílusát: sokat csoszog? lábujjhegyen pipiskedő, vagy szimplán csak undorító módon félretapossa a kis topánkáját, tömegtermék barna hócsizmáját, amit, könyörgöm nyáron is hord... Jó persze ezzel nem sokat segítettem, de személyes megfigyeléseimet megírhatom:
klasszikus magassarkú, amiben az adott hölgy nem tud lépni: túl nagyot lép, túlságosan picit, nem húzza ki magát, bedől előre, mint egy lépegető exkavátor... Minek hordasz magassarkút, ha nem tudsz benne járni se? Eltapostad a cipőd sarkát? félretapostad akár? Milyen jó lesz időskorban a a fájó izületekkel arról fantáziálni, hogy miért nem tudtam értelmesen megtanulni járni?! Azon kívül, hogy gusztustalanul néz ki, rendkívül káros az egészségre is az, hogy "mellétaposod" a cipődet...
Ennél egy félfokkal jobb csak az idétlen, csili-csálé, színes kavalkád, feltűnő, rikító, otromba akármilyen magassarkú és cipő. De most komolyan, értem én, hogy nagy divat a zöld és ezért minden zöld (khm már ez marhaság szerintem, de nem vagyok divatdiktátor), de, mikor versenyzőnk megjelenik egy almazöld, 12 centis sarkú deichmann-topánkában és mellé még csak kiegyenesedve járni sem tud, a maga trampli módján, az ne higyje, hogy vonzó vagy nőies... Amelyik pasinak egy ilyen nőcske is elég, arról sem kell túl sokat feltételezni (már elnézést, ha valamelyik mocsok-macsót megsértem, de a statisztika eddig engem igazol).
Emellett már csak eltörpül a szakadt, lyukas, a kutyámnak-adnám-csak-oda-játszani állapotú cipőbken mászkálókat... és szegény lány nem érti, hogy ha 3-4 fokban a kis nyári topánkájában ( balett cipő vagy mi a tököm) mászkál a hideg betonon,akkor bizony rövid úton fel fog fázni és van amelyik 30+ évesen sem jött még rá erre...
Jó persze mindenki jöhet, hogy mert mi a divat, mi a stílus, mihez mi illik. Én sem vagyok analfabéta, de mikor az utcán egy nap, a 20. agyonparfümőzött, belőttsérós, tömeghülyegyerek jön szembe, az undorítóan széttaposott, elhanyagolt cipőjében, akkor csak csóválom a fejem. Amikor a 15. nem-tudok-magassarkúban-járni-de-felveszem-hogy-még-inkább-ribancnak-pardon-jó-nőnek-nézzek-ki tizenéves(!!!) lánykát hagyom le, aki amúgy dorkót hord, aminek képes úgy széttaposni a sarkát, hogy igazából a cipő oldalfala éri a földet és azon jár, hogy bocsmá te embernek nevezett valami, szétbaszod a tartásod, a járásod, a lábad, a kinézeted.
Mi ebből a konklúzió? Egyszerű, mindenki olyan lábbelit hordjon, ami számára tetszetős, kényelmes és egészségesen hordható. Mivel attól igényesebb, izlésesebb a megjelenésünk, jobb benyomást tudunk kelteni és jobban képesek vagyunk a külvilág számára kommunikálni, hogy kik is vagyunk valójában.

tisztázzuk

Sokan vagyunk idebent.

 Látjuk a világ változását, látjuk állandóságát, elmúlását és születését. Mindennek közepe önmagunk vagyunk. Nem vagyunk többek, sem kevesebbek a többieknél. Mindenkinek van egy élete, egy reinkarnációja, egy hite, egy léte, egy felfogása, egy célja. Egy akarata. Mindenség kezdetén nem volt semmi mondhatnánk így is. De az hosszú mese lenne és még érthetetlenebb. Kezdjük talán ott ahol illik. Minden létformának a multiverzum világában van egy születése és egy elmúlása. Semmi sem tart örökké. Van akik szerint egyszer elünk, van akik szerint újra visszatérünk más-más formában. Egyesek hisznek a páros lelkekben. Azok elválasztásában és útkeresésében. Számtalan életen át. Láthattunk ilyen filmet, nem nevezem meg, szerintem mindenki érti mire is gondolok. Hallottunk-e már az indigo gyermekekről? Az öreg lelkekről? De volt-e szó a megváltó Urunkról? A hetvenkét szűzről? A reinkarnációban? Semmiben? Tudományban? Pénzben? Erőben? Észben? A kérdésekben?...
 Ebben a pillanatban kedves írónk majdnem teljesen eltűntette eddigi írását, de egy varázslatos gombnyomással mindent megmentett... Elnézést a rövid intermezzoért.
 Tehát ha megengedi mindenki ezt az egyetlen véleményt, amit itt formálok, de a világot szerintem úgy illik elfogadni ahogy van, mindent a helyén kezelni. Félreértés ne essék, senki sem tökéletes, én is csak egy vagyok a sok közül, de - itt jegyezném meg, hogy minden ami a de előtt van, az általában lényegetlen, szóval mindenki döntse el maga - én elfogadom a mások egyediségét, a jellemük apró részleteit, a jókat és a rosszakat egyaránt. Ezt mások is látják, így ez sem különleges, talán csak annyi, hogy én ritkábban formálok véleményt. Semmi különös.
Visszatérve többed magunkra, végülis nem tudom így kell-e írni... Ha képesek vagyunk magunkat ezen egyszerű felfogás alapján pozicionálni környezetünkben, akkor attól pillanattól van reális esélye, hogy saját személyiségünket is megfelelően tudjuk definiálni.
 Első lépésként mindig vizsgáljuk meg, hogy az ismeretségi körünkbe tartozó embereket miként tudnánk egy kifejezés-kötődés skálán kifejezni. Példaként említeném az általam használt készletet:
ismerős: jah néha tudom a nevét, néha csak köszönünk. Szóba állunk egymással,  de semmi egyéb
haver: igen, neki már azért tudjuk akár a rendes nevét, pár információt róla, ismerjük pár ismerősét, végülis jóban vagyunk. Semmi különönös
barát: na ők már számíthatnak ránk, de mi nem mindig. Azért a bajban legalább a telefont rád emelik és ha kell segítenek, ahogy tudnak.
jóbarát: tűzön-vízen át...
legjobb barátok: igenis lehet több, hiszen mindenkinek szüksége lehet hozzá hasonló emberekre jóban és rosszban. És igen különböző típusú-stílusú legjobb baráti viszonyokat lehet ápolni.

Ez persze fiú-lány relációben is teljesen egyformán szűrödik. Lehet még több indikátort is használni, ezzel szélesíteni a tesztfázist, de ez túlbonyolíthatja a dolgot. Feleslegesen.

Ui.: nem érdemes találgatni ki hol van, mert mi nem mondjuk meg soha. :D sry...

ui2.:lesznek még érdekesebb elemzések is még
ui3.: leszarja itt mindenki, hogy fos a helyesírásunk, bénák voltunk nyelvtanból...

az elme kérdései

Sokat figyeltem az embereket. A gondolataikat, a viselkedésüket. A mondandójukat és az azok mögött megbújó valós jelentéseket.
 Vegyük például a legegyszerűbb, mégis az egyik legtöbb bajt és hazugságot okozó szót: SZERETLEK...

Veszélyes. Komolyan veszélyes szó. Ennek az egy szónak a következtében háborúkat dúltak, embereket öltek, világokat váltottak meg...
De most tényleg. Csak gondoljuk végig a következő egyszerű szituációt:
Fiú: Szeretlek
Lány: Én is

Nos ennek tudjuk mik a következményei, párkapcsolat boldogság. Ha minden jól megy, akkor hosszú ideig, ideális esetben életünk végéig tartó csoda, egy hullámvasút kisebb nagyobb problémákkal, de megy. Persze van mikor kisiklik valami cafka, vagy macsó miatt, de hát nincs 100%os hullámvasút sínpálya sehol sem, főleg mivel emberek vagyunk, ha érted kedves olvasó, hogy mire gondolok.

b.) eset:
Fiú: Szeretlek
Lány:.. legyünk barátok (se)

Hát igen a szomorúság kézzel fogható. A bátortala kocka a szélső padból, a nem túl jó sportoló, a nem okos srác, a nem gazdag szülők egykéje, a nem művészlélek sármőr... Csak egy átlagos srác, akinek belső értékeit látni kell. De a mai világ erre nem áll még készen, még nem tudja értékelni a személyekben rejlő egyedi erősségeket. Szomorú történet is lehetne. De sokszor nem az, mert utólag kiderül, hogy lány ribanc, buta, ostoba, vagy akármi. Persze sokszor kiderül, hogy szimplán mást szeret és ennyi az össz oka...

c.) eset:
Fiú:... legyünk barátok (se)...
Lány: Szeretlek

Minden férfi egy disznó, önző szemét alak, aki csak kihasználni és megdugni akarja az ember lányát. Ráadásul csak skalpvadász rohadék... Vagy szimplán más tetszik neki...A többi az eggyel korábbi pontban vázolt, csak természetesen a nemek szerepet cserélnek.

d.) eset:
Fiú: legyünk barátok (se)...
Lány: legyünk barátok (se)...

Nos ez az egyik legérdekesebb eset. Miért? mert itt aztán bármi lehet, barátság, egyoldalú érzelmi függőség, egyoldalú lelkifüggőség, valódi barátság, valódi vonzalom elkendőzése, szex, extrák, semmi. Barátság, igazi barátság, igazi vonzalom, valódi őrület. Tisztázzuk két fél közül az egyik mindig, ismétlem: MINDIG fog valamit érezni a másik iránt. Ez akár vica versa periodikusan, hullámszerűen, összeegyeztetve, összeegyeztetlenül, bárhogy lehet, jöhet. De sosem marad el egyik félben sem az, hogy igenis felmérje másik nemből származó barátját, hogy mi lenne ha... A problémát általában ebben az szokta jelenteni, ha az egyik fél által elképzelt megoldás túlságosan is jól nézett ki és ez megmérgez mindent.

Aztán van még ezen kívül sok más részmegoldás, vagy szabadon variálható ezen alapesetek ok-okozati kapcsolatainak szabad vegyítése, de ezen túl nagyon más nincs.

Játékszabály

Kedves, kedvtelen, véletlen idekeveredett, szándékosan idejövő olvasó.

Tisztázzuk a játékszabályokat:
1.- itt én írok, az van, amit én akarok
2.- minden lesz itt: gondolat és valóság
3.- építő jellegű kritikát elfogadok, de csak normális hangvételben
4.- megérett a meggy.

Ennyi.

Jó reggelt

Egy szép selymes reggel, szempilláim nyílnak, zárulnak. Mély levegő, no igen, ez most más reggel lesz. Jó reggelt szép, új világ. Jó reggelt...