tisztázzuk

Sokan vagyunk idebent.

 Látjuk a világ változását, látjuk állandóságát, elmúlását és születését. Mindennek közepe önmagunk vagyunk. Nem vagyunk többek, sem kevesebbek a többieknél. Mindenkinek van egy élete, egy reinkarnációja, egy hite, egy léte, egy felfogása, egy célja. Egy akarata. Mindenség kezdetén nem volt semmi mondhatnánk így is. De az hosszú mese lenne és még érthetetlenebb. Kezdjük talán ott ahol illik. Minden létformának a multiverzum világában van egy születése és egy elmúlása. Semmi sem tart örökké. Van akik szerint egyszer elünk, van akik szerint újra visszatérünk más-más formában. Egyesek hisznek a páros lelkekben. Azok elválasztásában és útkeresésében. Számtalan életen át. Láthattunk ilyen filmet, nem nevezem meg, szerintem mindenki érti mire is gondolok. Hallottunk-e már az indigo gyermekekről? Az öreg lelkekről? De volt-e szó a megváltó Urunkról? A hetvenkét szűzről? A reinkarnációban? Semmiben? Tudományban? Pénzben? Erőben? Észben? A kérdésekben?...
 Ebben a pillanatban kedves írónk majdnem teljesen eltűntette eddigi írását, de egy varázslatos gombnyomással mindent megmentett... Elnézést a rövid intermezzoért.
 Tehát ha megengedi mindenki ezt az egyetlen véleményt, amit itt formálok, de a világot szerintem úgy illik elfogadni ahogy van, mindent a helyén kezelni. Félreértés ne essék, senki sem tökéletes, én is csak egy vagyok a sok közül, de - itt jegyezném meg, hogy minden ami a de előtt van, az általában lényegetlen, szóval mindenki döntse el maga - én elfogadom a mások egyediségét, a jellemük apró részleteit, a jókat és a rosszakat egyaránt. Ezt mások is látják, így ez sem különleges, talán csak annyi, hogy én ritkábban formálok véleményt. Semmi különös.
Visszatérve többed magunkra, végülis nem tudom így kell-e írni... Ha képesek vagyunk magunkat ezen egyszerű felfogás alapján pozicionálni környezetünkben, akkor attól pillanattól van reális esélye, hogy saját személyiségünket is megfelelően tudjuk definiálni.
 Első lépésként mindig vizsgáljuk meg, hogy az ismeretségi körünkbe tartozó embereket miként tudnánk egy kifejezés-kötődés skálán kifejezni. Példaként említeném az általam használt készletet:
ismerős: jah néha tudom a nevét, néha csak köszönünk. Szóba állunk egymással,  de semmi egyéb
haver: igen, neki már azért tudjuk akár a rendes nevét, pár információt róla, ismerjük pár ismerősét, végülis jóban vagyunk. Semmi különönös
barát: na ők már számíthatnak ránk, de mi nem mindig. Azért a bajban legalább a telefont rád emelik és ha kell segítenek, ahogy tudnak.
jóbarát: tűzön-vízen át...
legjobb barátok: igenis lehet több, hiszen mindenkinek szüksége lehet hozzá hasonló emberekre jóban és rosszban. És igen különböző típusú-stílusú legjobb baráti viszonyokat lehet ápolni.

Ez persze fiú-lány relációben is teljesen egyformán szűrödik. Lehet még több indikátort is használni, ezzel szélesíteni a tesztfázist, de ez túlbonyolíthatja a dolgot. Feleslegesen.

Ui.: nem érdemes találgatni ki hol van, mert mi nem mondjuk meg soha. :D sry...

ui2.:lesznek még érdekesebb elemzések is még
ui3.: leszarja itt mindenki, hogy fos a helyesírásunk, bénák voltunk nyelvtanból...