2014. október 19., vasárnap

A gitáros-peace

Van itt kérem szépen egy egyszerű állítás: mai világunkban a konzum-kapitalizmus következtében erősen torzul az egyediség kialakulásának lehetősége. Mondhatnám úgy is, hogy a mai világban szinte lehetetlen egyedinek lenni. De mi van akkor, ha nincs meg az emberben erre az igény? Mi van, ha csak ennyire futja, hogy a másikat másolja?
 Jó-jó tudom, ez is csak egy közhely. De bontsuk ki ezt a dolgot kicsit. Tehát adott a divat, oké, az nem gond, de mikor tényleg pepitára egyforma emberek: haj, öltözék, stílus, beszéd, viselkedés, érdeklődés, gondolkodás stb. tekintetében is teljesen egyformák és igazán igényük sincs a különválásra, esetleg önmaguk valós kifejezésére, akkor ott baj van. Főleg, ha mindez fel sem tűnik nekik, sőt inkább csak támadják azokat, akik ezen a tömegen kívül helyezkedik el. Na ott már problémák vannak.
 De tényleg, miért baj, ha valaki nem ájfónol, nem felnyírthajú, borotvált mellkasú, kreatin-huszár, a tipikus bőr vagy edzőcipőben, szükített farmer, vagy vászon nadrágban, ingpolóban-ingben, mellénnyel cipzáros melegítővel, kötött v-nyakú pulcsival. Óriási márkás parfüm felhőben... Vagy festett hajú, alter-művész, magassarkús, trendi-bendi szolis, festetthajú, agyonsminkelt cicababa... És ehhez hozzájön, hogy ennek a csoportnak az izlése... niki minaj, lil'wayne, justin bieber "ikonok" életére vágyik (a felsorol nevek szabadon behelyettesíthetőek bármely trendi celebbel itthon és külföldön). Jó-jó ez még mindig semmi különös.
De a konkrét példa régi barátom, ő a tipikus esete ennek: nem akar dolgozni, mert a rendes munka nem neki való, nem akar a tömeg része lenni, de arra vágyik, hogy mindenki csodálja, azokat a dolgokat és célokat akarja elérni, amit ez a konzum-birkakör, úgyanúgy kívánja elérni, mégis fennen hírdeti egyediségéd, önállóságád, saját útját, ami igazából a yotányival sem másabb, mint ezé a csoporté, amelyet ő közben mélyen lenéz és megvet. Ez persze akkor válik igazán viccessé, mikor hátulról nézve nem tudod eldönteni, hogy ő a gitáros fószer vagy a másik, mert ugyanaz a ruha, ugyanaz a haj, még a szemüveg is ugyanaz a stílus, maximum a színek különböznek ( fél- egy árnyalattal).
 Miért hoztam ezt fel, miközben épp egy trendi megmondó blogot szerkesztek itt? Talán azért, mert részemről ez nem önkifejezés, mások kedvéért teszem ezt. Azért írom le, mert sokak szerint hallani kellene, olvasni kellene arról, amit mondok és gondolok. Csak ezért teszem.
Ezek alapján én is részese vagyok ennek a gulyának vonhatjuk le a konklúziót, de még sem. Miért? mert képes vagyok magamat deffiniálni, el tudom magam helyezni önállóan térben és időben. Na most jöhet a róka fogta csuka, hiszen mindenki képes önmagát elhelyezni térben. Vagy még sem? Ezért kérném a kedves olvasót, hogy az alábbi kérdésekre válaszoljon magának őszintén:
- Tudok-e önállóan döntést hozni és annak következménét egyedül vállalni?
- Képes vagyok-e megfogalmazni olyan különvéleményt, amely releváns lehet és logikailag jól felépített?
-Képes vagyok-e saját hibáimat felismerni, tanulni belőlük és akár bocsánatot is kérni érte?
És végül, de nem utolsó sorban:
-Ha minden kérdésemre őszintén feleltél, akkor képes vagy-e önerőből valóban változtatni magadon, azért, hogy azzá válj, aki valóban vagy?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése