No igen. Mert miért is lehet érdekes egy hétköznapi lábbeli?
Az adott ember személyiségét nagyban visszatükrözi az általa hordott cipője. Bizony ám. Késsz igazából ezzel le is zárhatnám a dolgot...
Háttal sosem kezdünk mondatot, tehát miért is lényeges egy lábbeli abban, hogy eldöntsük, hogy az adott személy érdekes-e a számunkra vagy sem?!
Nem, nem olyan fontos a márka, de az is számít, egy nagyon drága magassarkú, cipő, esetleg ami túlmutat az adott személy valós anyagi helyzetén a feltűnést hivatott elérni. Egyediség. Mert ugye 7 milliárdan vagyunk és mindenki próbál egyedi lenni... (Khm bizonyos csoportosulások jelzik, hogy ez nem mindig sikerül)
Na de most komolyan, a széttaposott, igénytelen, koszos, leharcolt, szakadt lyukas cipőt hordó embertől mi se várjunk túl sokat, hiszen, aki a még a cipőjére sem képes odafigyelni, az hogy tudna más emberre. Vagy ugyanolyan fontos dolog, hogy az adott surranó sarkai mennyire kopottak, merre koptak el, csámpás-e az illető, kacsázik-e, X-lábú, O-lábú? Sok mindent elárul. A járásának a stílusát: sokat csoszog? lábujjhegyen pipiskedő, vagy szimplán csak undorító módon félretapossa a kis topánkáját, tömegtermék barna hócsizmáját, amit, könyörgöm nyáron is hord... Jó persze ezzel nem sokat segítettem, de személyes megfigyeléseimet megírhatom:
klasszikus magassarkú, amiben az adott hölgy nem tud lépni: túl nagyot lép, túlságosan picit, nem húzza ki magát, bedől előre, mint egy lépegető exkavátor... Minek hordasz magassarkút, ha nem tudsz benne járni se? Eltapostad a cipőd sarkát? félretapostad akár? Milyen jó lesz időskorban a a fájó izületekkel arról fantáziálni, hogy miért nem tudtam értelmesen megtanulni járni?! Azon kívül, hogy gusztustalanul néz ki, rendkívül káros az egészségre is az, hogy "mellétaposod" a cipődet...
Ennél egy félfokkal jobb csak az idétlen, csili-csálé, színes kavalkád, feltűnő, rikító, otromba akármilyen magassarkú és cipő. De most komolyan, értem én, hogy nagy divat a zöld és ezért minden zöld (khm már ez marhaság szerintem, de nem vagyok divatdiktátor), de, mikor versenyzőnk megjelenik egy almazöld, 12 centis sarkú deichmann-topánkában és mellé még csak kiegyenesedve járni sem tud, a maga trampli módján, az ne higyje, hogy vonzó vagy nőies... Amelyik pasinak egy ilyen nőcske is elég, arról sem kell túl sokat feltételezni (már elnézést, ha valamelyik mocsok-macsót megsértem, de a statisztika eddig engem igazol).
Emellett már csak eltörpül a szakadt, lyukas, a kutyámnak-adnám-csak-oda-játszani állapotú cipőbken mászkálókat... és szegény lány nem érti, hogy ha 3-4 fokban a kis nyári topánkájában ( balett cipő vagy mi a tököm) mászkál a hideg betonon,akkor bizony rövid úton fel fog fázni és van amelyik 30+ évesen sem jött még rá erre...
Jó persze mindenki jöhet, hogy mert mi a divat, mi a stílus, mihez mi illik. Én sem vagyok analfabéta, de mikor az utcán egy nap, a 20. agyonparfümőzött, belőttsérós, tömeghülyegyerek jön szembe, az undorítóan széttaposott, elhanyagolt cipőjében, akkor csak csóválom a fejem. Amikor a 15. nem-tudok-magassarkúban-járni-de-felveszem-hogy-még-inkább-ribancnak-pardon-jó-nőnek-nézzek-ki tizenéves(!!!) lánykát hagyom le, aki amúgy dorkót hord, aminek képes úgy széttaposni a sarkát, hogy igazából a cipő oldalfala éri a földet és azon jár, hogy bocsmá te embernek nevezett valami, szétbaszod a tartásod, a járásod, a lábad, a kinézeted.
Mi ebből a konklúzió? Egyszerű, mindenki olyan lábbelit hordjon, ami számára tetszetős, kényelmes és egészségesen hordható. Mivel attól igényesebb, izlésesebb a megjelenésünk, jobb benyomást tudunk kelteni és jobban képesek vagyunk a külvilág számára kommunikálni, hogy kik is vagyunk valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése